2015. július 28., kedd

Második rész

   Kicsit bealudtunk, 6 óra. A hasam korgása ébresztett fel. Valaki látná, a helyzetet csak röhögne, ugyanis Melinda a fotelben az egyik lába a háttámlán, a feje az egyik karfán.  Az én egyik lábam a dohányzó asztalon, laptop az ölemben. Mi lenne velem nélküle? Ő segített kilábalni részben a múltamból.
  • -      Asszony ébredj, elaludtunk – szóltam oda neki, de még ugyan abban a pózban ahogy voltunk.
  • -      Lexi ne mááár, most álmodtam a legjobbat. képzeld én voltam a hercegnő, és a madárkák öltöztettek és pezsgőt szolgált fel a gonosz mostoha. – vágta rá tök komoly arccal.
  • -      Na jó… mit szedsz? Adj belőle nekem is . Addig aludhatsz, még amíg kiviszem Lizit egy kicsit.

   Felvettem a tornacipőmet és a pórázzal a kezemben – ami igazából tök felesleges mert nem rakom a kutyára – indultunk ki a kapun, meggyújtottam a cigimet és elindultunk jobbra a járdán Lizivel az oldalamon.
    
   Cigi, már megint ez a bűzszál, le kéne szoknom, de néha kell, néha jól esik.
Már egy jó ideje sétáltunk, de észre se vettem, hogy ilyen rég óta. A szabad strand mellett voltunk. „Meis bitte, friss forró csemege főtt kukoricát tessék” . Ez hiányozna a Balaton partról, a már hajnalban megfőtt friss forró csemegekukoricát áruló idős bácsi. Mióta az eszemet tudom Ő itt árul. Leültem egy padra, Lizi a lábamhoz bújt és csendesen lihegett.

   Telefonomat nyomkodva jut az eszembe egy nagyon jó kis dal , egyből posztolom is Faceen és kezdem dúdolni. Nyári gyerekek a Balaton parton, Dunakanyarban a keszegemet hajtom.
Imádom ezt a zenét, olyan igazi retro magyar zene.

   Haza kellene indulni, hogy legyen idő készülődni estére. 10 percnyi séta után be is lépek a házba, Mel már a konyhában kotyvaszt valamit, mint kiderült melegszendvicset gyárt. Elszaladtam kezet mosni és ültem le az asztalhoz, hogy ehessünk.
-      
  •          Megeszünk és készülődünk? 7 óra, mire Te kész leszel az egy örökké valóság. – szólalt meg Meli tele szájjal.

Közben a telefonomat nyomkodtam, rá is nézek h kik lájkolták a zenét amit kitettem. 12 Like, röpke negyed óra alatt. Anya, Apa, Hugi, Meli, Viktorék, És Tamás Holman – na ez meg ki a fene??? Dülledt ki a szemem és fordultam Melinda felé-
-      
  •     Figyi már, Te tudod ki ez a Holman Tamás?
  •     Jó kérdés, nem ismerek ilyen embert. Közös ismerősök? Lakhely? Valami? – kérdezte meglepődött fejjel.
  •       Semmi hallod. Sőt… Szegeden lakik, 26 éves, de nem rossz pasi, mondjuk csak egy képet enged megnézni. – tényleg jó pasi basszus.

   És a téma abba maradt. Mindketten felindultunk zuhanyozni meg rendbe szedni magunkat. Egy száll törölközőbe ültem a kis asztalomnál és kezdtem neki sminkelni. Fekete szemceruza, spirál, ezüst szemhéjfény, de csak kevés. Hmm, most már csak a ruhámat kéne kiválasztani. Végül egy fekete cicanadrág, piros kockás mell alá érő ing és a tornacipőm mellett döntöttem. Nem szerettem sosem mutogatni magam, de nyár van basszus és meggyulladok ebben a melegben. Hajamat felfogtam lófarokba, hogy az se zavarjon és kiindultam Melihez. Rajta egy szaggatott farmer, egy fehér trikó és egy fehér kiscipő volt, haja begöndörítve pici smink és sok sok karkötő ahogy Ő szokta.

   Mikor késznek éreztük magunkat lementünk a konyhába és töltöttünk egy kis bátorító tequilát persze sóval és citrommal, lehúztuk és indultunk ki az ajtón.

   Arra jutottunk, hogy lemegyünk a sétányra és majd kiderül mi lesz. Szombat van tehát valahol biztos van valami buli. Elsétáltunk a fizetős strand felé, ilyenkor már be lehet menni, meg a nagykerék is bent van. Eldöntöttük, hogy felülünk és kipróbáljuk milyen is. Beálltunk a sorba.
  • -       Hallod Meli, biztos fel akarunk mi oda ülni? Elég magasnak tűnik és tudod jól, hogy tériszonyos vagyok. – mondtam barátnőmnek, de Ő csak mosolyogva rám nézett.
  • -      Te figyi már… Hol van Lexi? Mert én csak egy befosós tinipicsát látok magam előtt. Lexi erre felmerne ülni és nem habozna. – igaza volt, a 3 évvel ezelőtti Lexi habozás nélkül ment volna fel.

   Nagy mosollyal az arcunkon meneteltünk a sorban, hogy megvehessük a jegyünket erre a nagy micsodára.  A jegyekkel a kezünkbe mentünk a kapuhoz és vártuk a kabint. Beültünk, hál istennek csak ketten voltunk a kabinban így lehetett hülyéskedni. Csak úgy kattogott a telefon a kezünkben a sok kép közben, hol a tájat, hol pedig magunkat fényképeztük. Ment is a világhálóra egy két kép, amit úgy gondoltunk, hogy vállalható. 4 teljes kör után kezdődött a leszállás, bele gondolva mennyivel jobb lett volna ez a menet ha egy olyan személy ül melletted akit a párodnak mondhatsz és hozzábújva nézitek a naplementét, de nekem csak a dilis barátnőm jutott.

   Két szingli beveszi a siófoki éjszakát címszóval indultunk koktélozni a sétányra. Első utunk a megszokott vízipipa bárhoz vezetett. Kikértünk egy barackos menetet és két pohár Rosé bort. Hangulatos kis hely, szeretünk ide járni mert a zene is jó, a felszolgálás is és persze a hangulat feledhetetlen.

   Miután kiszórakoztuk magunkat indultunk haza, nem is néztem mennyi az idő de éjfél már biztos elmúlt mikor beértünk a házba. Felmentünk a szobába, gyors zuhany, pizsi fel és már bújtunk is az ágyba. Kicsit még nyomkodtam a telefonom , amíg nem jött álom a szememre. Megnéztem még gyorsan a Bookot, semmi izgi, Messenger- ott se. Jött egy értesítés:

Holman Tamás kedvel egy bejegyzést, amelyben meg vagy jelölve: „Sunshine Siófok””


Ki a fene ez a Tamás? Honnan ismer? 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése