Prológus

2015. május  1. Péntek

   Végre nyár, el sem hiszem, ezt a hónapot vártuk már január óta. Barátok, Siófok, Bulik . Csomagok a kocsiba, kutya a hátsó ülésen , hideg víz a kezembe, nyaralókulcs a táskába. Gyorsan pötyögtem egy üzenetet Melinek, hogy indulok és szedheti a sátorfáját.

   Gyors puszi anyunak és Huginak, apu természetesen már hajnalba elment itthonról dolgozni, de este már elbúcsúztunk.

   Beszálltam a kocsiba, egy gyors lista ellenőrzés fejben és indulhatok is. Sebességbe raktam az autót és kiindultam a kapun, a rádióból éppen Aoki bácsi egyik mixe szólt.

   Gondolataimba meredve vágtam neki a fél órás útnak, hogy barátnőmet is felvegyem. Lizi, a mindenem, ha lehet egy embernek igaz szerelme az nekem a kutyám. 4 éve kaptam szülinapomra, vagyis inkább a pszichológus tanácsára, de erről majd később tehát a hátsó ülésen már mélyen aludt, pedig alig 3 perce indultunk el.

   Csörögni kezdett a telefonom… rá pillantottam a kijelzőre de azzal a slunggal tettem is vissza a telefont a helyére… Atti… na Ő az a személy, vagyis a volt barátom akiről hallani sem akarok. Főleg ma nem, meg amúgy sem…

   Meg is érkeztem Meliék utcájába… piros betűs ünnep van vagy mi a szösz? Ugyanis a legjobb barátnőm, aki megjegyzem mindig vagy fél órát késik bárhova is indulunk, menetre készem a kapuba várt rám és a tűzpiros csoda járgányomra, amit anyuéktól kaptam még 2 évvel ezelőtt a sikeres érettségimre. Egy Renault Clio-ról beszélünk egyébként .

-           - Cső Csaj! – kiabált be barátnőm a lehúzott ablakból. – Nyiss egy csomit és már mehetünk is.

Bepakolt a kocsiba, beült mellém 2 puszival köszöntünk egymásnak és megindultunk célállomásunk felé, ami nem más mint Siófok, a nagyszüleim nyaralója, de sajnos mindkettem meghaltak mikor még kicsi voltam, így apura maradt, leginkább csak a barátaimmal járunk le máskor mindig ki van adva.